Az egynapos SH@M3N blogja

 2012. május 31., csütörtök – Petronella, Angéla és Gányolás napja van

- Ez a sétafikázás világnapja.
- Számmisztikailag ezen a napon a legnagyobb az esélye egy új kontinens keletkezésének, pontosan 134000000700000 az 1-hez.
- 1975-ben ezen a napon sikerült brit tudósoknak szobahőmérsékleten cseppfolyóssá váló botmixert kifejleszteniük. Ennek sajnos nem volt semmi értelme és nem is működött, de azóta írnak az újságok a brit tudósokról.

A nap mondása: "Szerintem ezt nem fogják szeretni" - a Coca Cola vezetője a hering ízű fanta bevezetésekor. Igaza lett

 2012. május 30., szerda - Janka, Zsanett, Botox napja van.

 ISMERETLEN FORRÁSBÓL.:

2012. május 26., szombat - Fülöp, Evelin és Menzesz napja van 

- A reggel flexelés elleni küzdelem napja. - A svéd folklórban ezen a napon ünneplik az ABBA eljövetelét. - Pontosan 150 éve nyitották meg Berlinben a világ legnagyobb hintaparkját, a Swinger Clubot.

A nap mondása: "Ha nem elég éles a késed, addig gyengítsd az almát, amíg el nem vágja" - Vlagyimir Krohovszkíj, az almapuhító kesztyű feltalálójának credoja.

Bocsánat, de felkavartak a dolgok.. így arra gondoltam,hogy minden napra kaptok valamit tőlem! :)

2012.május 28., hétfő - Emil és Csanád valamint Kuplung névnapja van!

- Mai nap a körömgombában és szájpenészben elhúnytak árváinak világnapja. Korlátozott agyi kapacitás mellett üzembe helyezték Sparheit Irén nagykonyhai előmelegítő segédmunkást a Verőcedobozlói közkonyhán. Az ő nevéhez fűződik megszámlálhatatlan betütészta novella,mely a gasztronómia ,mélységeit mutatja be. 

A nap mondása.: 
" -Ha kevés az L a tésztában, csak finoman harapjuk le a T egyik végét és illesszük a helyére!Ha nem tapadna a paradicsomleveses felével, akkor enyhén nyálazzuk meg..."

2012. május 29., Kedd - Magdolna, Magdaléna, Léna és Makréla napja van.

- A tartósan a rézfejű elemekkel szolidaritás napja. - Holland népi megfigyelés alapján, ha süt a Nap, jó az idő ha esik, akkor nem! - Napra pontosan 60 éve tárták fel, Bányász Aurél testét a Heim Pál kórház szakorvos specialistái. Megdöbbenésükre egy komplett tárnát, két kézikocsit és egy félig elfogyasztott és megemésztett bundáskenyér darabot távolítottak el. A tárnát 1992-ben privatizálták, majd lezárták az Aktákat az FBI szigorúan bizalmasan kezeli.

A nap mondása.: "A sors igazságos. Akinek az egyik lába rövidebb, annak a másik hosszabb." - Tekerje Emil, nyugdíjazott mozdonyvezető és férfi rövidnadrág készítő specialista.

A többit a Facebook oldalamon elérhető lesz, ám itt is folyamatosan készítem az ilyen és hasonló okosságokat. :) Jó szórakozást és persze megosztást is! Annyit kérnék, hogyha kimásolod, akkor tüntesd fel,hogy ( SH@M3N ) köszönöm szépen!

 Hát eljött ismét a az pont, amikor billentyűzetet ragadok. Sok nap, sőt mondhatni hét vagy hónap telt el, hogy nem írtam semmit. Vagyis írtam de nem publikáltam. Most megtenném és semmi más apropóból, hogy kicsit promózzam magam.

 Amit eddig nem nagyon feszegettem az a személyem. Felmerült a kérdés,hogy vajon ki és mi vagyok és egyáltalán miért is csinálom azt amit. Akkor öntsünk tiszta vizet a levesbe! Főállású alkalmazott volnék ám mellette kismillió dolgot csinálok. Pl zenét szerkesztek, hangokat vágok, illesztek, alkotok. Ha már kellően idegelt a napi zaj és munkaköri ártalom, akkor pedig más kétkezi dolgot alkotok. Most épp egy FLOPPY TÁSKA projecten dolgozom. Jó idegnyugtató és kicsit más irányú kreativitást igényel mint az megszokott. Ellenben eléggé fogyasztja az amúgy is csekély floppy lemez állományt. Az lenne a kérésem,hogy aki esetleg véletlenül idetalál, az segítsen pár nem használt vagy használaton kívüli lemez el vagy átadásával a project éltetésének elősegítésével. Pár képet beillesztek majd ide és egy kisebb átfogó készítési fotósorozatot is közölni fogok hamarosan. Az újrahasznosítás manapság már elfogadott dolog és ha még kellően érdekes és meghökkentő dolgokkal találkozik az ember, az már maga a művészet határait súrolja. 

Bátran lehet írni,kommentelni nem fogom letépni senkinek sem a fejét. Ellenben az építő kritikáknak hagyok helyet de az okoskodást és a beszólást nem fogom tolerálni. Köszönettel mindenkinek aki segít... 

2012 február havának, 8. napján történtek és némi áttekintés akkor az eddig eltelt időszakból.

 Reggel 4.40. Csörög az a megboldogult óra. Kikapcsolom és nyugtázom,hogy akkor most még alszom úgy 5.00-ig. Elszenderedem. Mutter köhögését,majd az öngyújtó összetéveszthetetlen hangját hallom az előtérből. Órámra tekintek. 5.28.....Na ennek a busznak lőttek. 5.23-kor van a hivatalos menetideje. Kimászom az ágyból és magamra aggatom ruházatom,melyet előző este hanyag eleganciával a szék támlájára vetettem. Ahogy a ruháim is, úgy az ábrázatom is kellőképp gyűrött. Irány a konyha. Isteni cigarettafüst tekeri meg az orrsövényem és rögvest a szemetes felé orientálódom, hogy béltartalmam egy jelentős részét beleürítsem. Vagy legalább megpróbálok a cigarettafüst által okozott ködben valahogy egy ablakkilincset kitapogatni,hogy a mínusz 12 fokos friss levegőből árasszam el a konyhát s vele együtt tüdőm jelentős részét. Mutter természetesen hozzám szól.: 
- Hova mész gyerek?
- A falnak basszus,mert olyan füst van!!
- Jó de miért vagy felöltözve? Nem délután mennél dolgozni?
- Nem,hanem most kellett volna..csak elaludtam.
- Ha ezt tudom,akkor felébresztelek,mert már 4 óra óta nézegetek,mint hülye hal a szatyorban. Azt hittem,hogy ha hosszús voltál előző nap,akkor most délután leszel.
- Hát nem kedves mama!..de kösz! 

Eme tiszteletkör után Ramszesz alias Mylo a kutya kisebb csócsálásba kezdett mivel látta,hogy mindenki készül így összerakta magában a képet,hogy most akkor megyünk sétálni. Ramszesznek csak azért hívom néha-néha,mert a lakás területén képes kisebb piramisokat képezni és méltó bájjal prezentálni a művet. Szóval mutter öltözik, kutya rág én meg veszem a dolgaim. Mutter szól,hogy siessek,mert hívta a liftet. Persze sehol sem voltam az öltözésben, de mindegy.. kirohanok a lakásból,mint Zrínyi a várból. Lift megérkezik és mutter tépi fel az ajtót szinte meg sem várva,hogy az teljesen megálljon. A külső aknaajtó rendezetten nyílik ám a belső dupla mozgó/záró ajtó 30 centi után megáll,majd a lift enyhén 40 centit süllyed. Mutter kis híján kutyával karöltve mint Dugovics Titusz vetette volna le magát a liftbe, de szerencsére volt némi lélekjelenlét a helyszínen és rögtön megfogta őket. Közöltem vele,hogy akkor most séta lefelé. 10 emelet, 65 évesen és kutyával nehezítve. Persze ugyanezt felfelé is meg kell tenni. Aztán én ott hagytam őket úgy az 5ik emelet környékén,mert sietnem kellett a pékséges csajhoz és a buszomra. Előző nap sikeresen elfelejtettem kitenni a műhely kulcsát a szekrénybe, így reggel nem elég a bajom, még  Rosso is felhív,hogy hol a kulcs mert nem találják. Mondom nekik,hogy a szekrényben. Aztán kiderült,hogy mégsem és a kabátom felső zsebében fixálódott jéghidegre az öltözőben. Na mondom..mi lesz még ma? Szóval vásárlás és irány a buszmegálló. 06.26. Egy magas fiatalember érkezik a buszmegállóba. Ránézésre semmi különleges nincs benne maximum a méretei. Jön az első busz, felirat Zalaegerszeg-Pécs-Zalaegerszeg...emberünk odalép az ajtóba, készséggel nyitják az ajtót...Kérdés.: - Kaposvárra megy? Sofőr rázza a fejét és közli,hogy nem, hanem Pécsre. Ajtó becsuk, busz elhalad, emberünk lógó orral vissza a buszmegállóba. Jön a következő busz. Nagykanizsa-Csapi meg valami helység..emberünk odalép,majd az előző jól ismert kérdés.:-Kaposvár felé megy? Sofőr néz...-Ember teljesen más irányban van amerre én megyek!...Ajtó csuk, ember vissza kiindulási helyre. Ezt még úgy 4 busszal eljátssza emberünk. Mellettem álló helybéli hölgy, finoman odaszól az emberünknek.: - Ne haragudjon de látom,hogy nagyon várja a Kaposvári buszt. Mi is arra várunk. Ellenben szólnánk,hogy a busz Zöld színű, Kapos Volán felirat van rajt! Nem Zala Volán és nem is Vasi Volán főleg nem Pannon Volán.. Szóval ha legközelebb erre jön egy busz, kérem ne állítsa meg és kérdezze meg,hogy merre megy! Emberünk megköszöni az infot, majd megérkezik a buszunk az említett leírás alapján. Elindulunk. Kicsit hókásás az út az előző napi hóesés és szélvihar után, de kilehet bírni. Ülőhely nincs mert az éjszakai munkások most mennek haza. Így állok 15km azaz közel 20 percet. Kiérünk, majd megközelítem az öltözőt. Konstatálom,hogy ma sem lesz sokkal melegebb mint tegnap volt, így magamra öltök 3 nadrágot, 4 zoknit, 2 pólót, 2 pulóvert valamint egy munkáskabátot és egy kötött sapkát. Jelzem,hogy a kazán ami mellett munkálkodunk, az 180 fokon pörköli a festéket. A kazánon belül van ennyi. A kazánon kívül, stabilan olyan 5-15 fok körül van, hiszen a lehelet +5 fok környékén látható. 13.00-kor örömmel távozom a munkahelyről. Zuhanyzóban a budiajtó tárva-nyitva és szerencsére a melléktermék egyáltalán nem bódító illata lengi be a helyiséget. Csak tudnám,hogy az a vadbarom amelyik odaszarik, annak miért nincs annyi agya,hogy az ajtót becsukja maga után? Talán szeretné,ha a többiek is kapnának egy illatcsíkot emlékül? Vagy szimplán ennyire mazochista az emberünk? Nem tudni. A lényeg,hogy bevágom az ajtót majd zuhanyzásnak esem, utána a falnak mely hideg így nem túl hangos ám lányos sikkantásom közepette kiugrom a zuhany alól függönnyel a nyakamban. Amolyan Rob Roy stílust sikerült felvennem, hisz kockás a zuhanyfüggöny így mint valami skót klán tagja feszítettem a zuhanytálca előtt. Gyorsan összeraktam magam és siettem a buszmegállóba. Nálam voltak a befizetésre váró csekkek illetve a lottók. Lejárt bérletemmel gyorsan befutottam a helyi végállomás pénztárához és vásároltam egy havi bérletet. 13.55kor álltam sorba, de hipp-hopp már 14.20kor végeztem is. Budapesten ha valaki ennyire lassan végezné a munkáját, azt tuti ott a helyszínen a vevők alias kuncsaftok már kiterítették volna a pénztár üvegablaka elé lábtörlőnek. Innen utam a postára vezetett és befizettem a fizetnivalókat. Lebiggyedt a szám az összeg láttán, de amit be kell fizetni,azt be kell. Aztán gondoltam,hogy felveszem a maradék pénzt a kártyámról. Meg is történt,bár az ERSTE biztonsági őre erősen gyanakvóan nézett rám,hogy mit is szeretnék most csinálni. Napszemüveg volt rajtam meg a baseball sapka is a fejembe húzva. Szerintem alig várta,hogy végre blokkolja orcámat egy ütéssel vagy szimplán csak lövöldözzünk egyet a bankrablósdiban. De nem jött össze neki. Utána elsiettem a lottózóba. A szimpatikus pénztáros csaj ujjongva mondja,hogy van egy 4esem...Mondom neki,hogy tudok róla csak az a gond,hogy nem az ötöslottón hanem a hatoson.Aztán így az összeg nem is lett akkora siker mint egyébként lehetett volna. Segáz. A kicsinek is lehet örülni. Hazatérek. Lift működik, mutter és kutya jól vannak. Délutánomat a kabátjaim és pulóvereim húzózárjának cseréjével és javításával ütöm el, miközben zenét hallgatok. A szomszéd megint valami francia hip-hop számot hallgat. Ami nem lenne baj,ha nem csak ez az egy lenne neki.. Aztán abba hagyja. Eljött az én időm!!! Betolok egy szép 50 perces mixet és adok egy kis kakaót a hangra. Élvezem. Aztán este lett szépen lassan. Szőke ciklon jelzi,hogy kész van és kommunikáljunk.. De valami nem stimmel a beszélgetésben. Firtatni kezdem de semmi reakció. Aztán közli a szokásos női SEMMI választ,amitől a tököm az égnek áll.... Elfogadnám,ha nem tudnám,hogy ilyenkor van az,hogy nyomni kell a dolgot,mert valami baj van.. Aztán sikeresen félreértelmezek dolgokat és kilép a rendszerből. Gondoltam felhívom.. Felveszi.. Aztán 2 perc hallgatás után közli,hogy ha nem beszélünk akkor tegyük le mert vár egy hívást és hát így ne fogyjon a számla .. Na meg ha depressziós vagyok, ne is keressem..Majd ha megnyugodtam.. De még idegesebb lettem..így repült a telefon és a billentyűzet ahogy annak rendje s módja szerint szokott.. 

 Most itt ülök és a félig széttört billentyűzetről karistolok de igazából lehet,hogy feleslegesen. Na mindegy. Azért megtettem amit ígértem, nem hagyom olvasnivaló nélkül a kedves látogatókat. 

Talán a héten sikerül megint elkapni a fonalat. Egy biztos,hogy a szomszédomnak a villanyóráját leszerelem. 22:30-kor üvölteti azt az egy említett franciakrémest.. Ha olvasod,akkor legközelebb ne brunnyogtasd bazzeg!!!!

Üdvözletem

 Kedves vagy kedvtelen olvasó!

 Az itt elhelyezett írás vagy firkálmány egyszerű lenyomata néha sivár néha mókás életem keresztmetszetének. Néhol erős csúsztatás, indokolatlan pesszimizmus lehetséges így az erre érzékenyek körültekintően kommentáljanak. A többi érdeklődőnek jó szórakozást kívánok!
 

 Szombat reggel..Ó mily csodás nap! Átlagember aki munkával tölti életét, ezen zord időkben a gazdasági emelkedés lejtőjén, kényszeredetten mondhatni nyögvenyelősen hajtja igába fejét. Nagykanizsa, Dél-Nyugati országrészünk egyik szürke városában tettem én is mindezt.
AM 04.40.:

Már megint ez a nyomorék telefonos ébresztő hangja szakítja félbe, duhajkodásom egy amazonnal valahol a fehér homokos tengerpartok közelében. Kinyomom. Ásítok egyet,majd még meghazudtolva önmagam, fordulok a jobb oldalamra és egy picit ahogy az lenni szokott ilyenkor ugye kedves olvasó, ráhúzok egy "kicsit". Persze tudom,hogy muszáj lesz felkelni,de az a pár perc boldog melegség ami körülöleli az embert, felbecsülhetetlen! 

AM 05.00.:

Megszólal megint az az idegesítő csipogás. Most már nincs mese, fel kell kelni és kivonszolni elbágyadt testem romjait a fürdőszobába és életet lehelni formásnak sehogyan sem mondható ábrázatomra. Mint egy fess, 3hetes kelkáposzta, olyan az arcom és a hajam. Azt mondják,hogy a hideg víz,hamar a realitás talajára taszítja a polgárt. Tesztelem. A csobogó víz hangja nem csak hallásomban indított el bizonyos folyamatokat,hanem vizelési kényszereim is támadtak, így gyorsan félig vizesen arcon és majdnem vizesen bokában futva közelítettem meg a mellékhelyiséget. 

AM 05.14.: 

Előző nap, már nem működött a lift így tisztában voltam azzal a ténnyel,hogy iparkodnom kell a lejutással,különben a buszomnak bottal üthetem keréknyomát a helyi buszmegállóban. Magamra aggattam ruházatom minden apró kellékét, de valami belső hang vagy az előzőnapi időjárás jelentés eszembe villantotta,hogy kint a csillagos ég alatt nem lesz tarhonya pirító meleg. Beszaladtam a szobába és a szekrény aljából előhúztam csábosnak nem mondható kárómintás !zöld! kötött sapkám. Nem szép, de hidegben nem flancolunk!

AM 05.20.:

Épségben lejutottam a földszintre. Az akklimatizációs zónában már erősen érezni lehetett,hogy a jegesmedvék hosszú,tömött sorokban baktatnak dél felé egy kis melegért cserébe. Az ajtót kitárva, mély levegőt vettem. Nem kellett volna. Rögtön heveny mondhatni krónikus bronchitisre utaló köhögési roham ejtett hatalmába. Taknyom-nyálam és könnyem, (egyéb testváladékom nem lévén) azonnali hatállyal megindult a Föld középpontja irányába. Rohannom kell!!! 5.23-kor jön a busz de még előtte kell vennem valami hajnali éhségcsillapítót és reggelit,hogy jól induljon a nap. Otthon bekészítettem két Győri Jó Reggelt! kekszet a táskába nehezebb pillanatokra. Szerencsémre a buszmegálló és a pékség valamint lakásom konkrét háromszöget alkot, így szerencsés esetben ha nincs senki kisnyugdíjas előttem,akkor 3-4perc alatt letudom az egészet. Nekilódulok!

AM 05.23.:

Pékséghez érvén, gyanús a csend. Világítás rendben, mozgás a pékségen belül kipipálva. Ablak résnyire nyitva. Gondoltam ha már lassan 6 éve idejárok, akkor nem lesz nagy probléma ha bekopogok. Betti a pékséges arcú lány, szelíden, mosolyogva nyitja az ablakot. - Bocsánat, de technikai okok miatt, ma reggel nem tudok semmi frisset adni. Van még a tegnapi kemény zsemléből, azt féláron. -Köszönöm akkor csak 3 darab 3in1 Nescafe egérszart kérnék. 

Megkapom és távozom a pékségtől. Annyi információ azért még volt,hogy a sütő időkapcsolója megbolondult és 1 sütést már elpocsékoltak azaz elégettek. 6.30kor jön a szerelő tehát 7 óránál előbb nem lesz semmi. Át suhanok a Nagy Magyarország emlékmű előtt a fagyott pázsiton, miközben szememet kiégeti a 4 nagy erejű reflektor,mert én barom pont bele kellett néznem! Sebaj.

AM 05.33.:

Gondolkodóba estem. A busz, 5.23-ra van kiírva. Itt meg azt írja a telefonom,hogy 5.33! Nem látok a környékemen senki emberfiát mozogni, csak egy kulturált hosszúhajú férfinek álcázott bokor arcot növesztett illetőt, aki küszködik a béltartalmának teljes elhagyásával az egyik fánál, tőlem nem messze. Indokoltnak láttam,hogy inkább nem leszek szélirányban, nehogy én is a szagok miatt hasonló tettre ragadtassam el magam. Beljebb húzódtam a buszmegálló szélvédett árnyékába. De kérdem én...HOL A BUSZ?!!! Majd mint galaktikus szupernova nyilallt belém a tudat! Szombat révén ma 05.38kor van az ideje! Na akkor még úgy 5 percet álljunk a hidegben. Mínusz 10 fokot mutatott a köztéri zeiger. Éreztem. Nem kell még neki is megmondani,hogy hideg van! 

AM 05.42.:

A busz melyre oly áhítozva vártam megérkezik mellém. Ajtó kinyit, majd a farkasordító hideggel karöltve, felszállok az ugyanolyan hideg buszra. Bevillantom a bérletem és lepacsizok sorstársaimmal. Ők is ugyanoda indulnak dolgozni mint jómagam. Hasonlóan kitörő lelkesedéssel és ambícióval. Mozart kolléga, köpcös gyerek. Neki már óvodában is 20dkg töpörtyű volt a jele. Nem kell leírnom szerintem, mindenki előtt megvan a karakter. Dzsordzsó, bátyámék szomszédja 20 éves mondhatni kölyökképű, kicsit hallgatag srác. Ellenben mindkettő szerzet, nagyon jó munkaerők. Leülök a busz végébe, majd ismét egy megvilágosodás! Banyek...szombat lévén, a faluban a bolt sincs nyitva!! Jááááj! Akkor ugrott a reggelim. Igazából van egy kocsmából átalakított mellékhelyiség méretű kisbolt a helyi italmérő egység szomszédságában, de a nyáron végzett felmérésem alapján nem az én pénztárcámhoz igazították az árakat. Mikor éjszakára mentem dolgozni, egy 2.5 literes NoName kóláért és 1db Twix csokoládéért képesek voltak elkérni 650 forintot. Ennyi pénzért már lakodalma ülök a városban! De akkor nem volt mit tenni, kellett a palack meg az energia. Szóval ezen emlékek miatt inkább nem vállaltam be a reggeli vásárlást ezen a szent helyen.

AM 05.55.:

Munkahelyemen az öltözőben szívélyes lábszag dominanciával öltözik Jokka a munkatárs. Minden nap, miután levetkőzi gátlásait és ruházatát, cipőjétől megválva azt kihelyezi az előtérbe,hogy az utána érkező személyek ne haljanak meg gázmérgezésben. Az ember lábszagát már csak a 2 hetes zokni fokozza, valamint a lábkörméről visszakacsintó nagy barnás-sárgás elváltozás, mely körömgombára utal. Szóval átható lábszag mellett folytatom öltözésem. Főnököm azaz parancsolóm már idejekorán autóval érkezett a tett helyszínére. Rosso amolyan náci kiképzőtiszt jellegű ember. Nem szereti,ha valaki csak áll. Mindenkinek minden ponton a munkahelyen, mozgásban kell lennie. Akit úgy talál,hogy épp levegőt szippant bal orrlyukon keresztül,miközben óvatosan megvakarja jobb comb és zacskótartalmának illeszkedési pontjait, azt kegyetlenül leoltja,mint Fleming a tüdőgyulladást. 

AM 06.00.:

Móka kezdete. Kicsit álmosan ahogy a kazán is, nekilendülök a napnak. A hidegre való tekintettel kitárom a kazán ajtaját és várom,hogy a helyiséget átjárja a meleg. Kazán hőfoka 127 fok. Mikor becsukom, már "csak" 109. Nem telt el 5 perc a két mozdulat közt. Majd kb ugyanennyi idő után már semmit sem érezni az előbbi melegből. Mozgok,hátha jobb lesz. Nos a cérnakesztyűm,mely azon célt szolgálja,hogy védi kezem a hideg vas behatásaitól, sikeresen hozzáfagyott a szabad ég alól behozott vashoz, melyet az imént markoltam el. Csodás napnak nézek elébe. Sminkelünk arannyal meg Petőfivel és szemet vetünk a beige ( gyk.: bézs ) porfestékre, majd miután kellemesen összekoszoltuk magunkat, 9.00-kor távozunk reggelizni. Távoznánk. Mert ugye mint előbb írtam, reggeli ohne. Elfogyasztom a két csomag kekszet,majd utána öblítek egy egérszaros kávéval. Olyan placebo hatása van kicsit. Azzal ámítom magam,hogy kávét iszom. Pedig nem! Ez csak cikória némi illóanyaggal felturbózva. Mindegy. Leért és a meleg átjárja belsőm. Jólesik! 

Munkahelyemről annyit közölnék csak,hogy Nagykanizsához nem messze a szomszédos megye határainál elterülő faluban van. Forgalmas főutcáját ( néha keresztben ) ,  kamionok sokasága metszi. Cégünk különböző bútoripari kellékanyagokat gyárt ( fém ). Itt dolgozom,mint porfestő ( szinterező ). Google jó barát,majd ott megtalálja mindenki,hogy mégis mi ez amit én tulajdonkép csinálok. 

PM 12:00.:

Lejárt a mandátumunk. Hétvégén "csak" 6 órában dolgozunk, mivel a többi időt hét közben már ledolgozzuk. Takarítás után, Rosso körbenézett még egyszer,hogy valóban minden a helyén van-e illetve mindenki megtett-e mindent a zavartalan pihenés érdekében. Pár hiányosságra felhívta figyelmem, majd távozott. -Itt rend lesz! szólt a nagymama és berúgta a kutyaszart az ágy alá! Hasonló dolgot produkáltam én is. 12.40kor megy a busz. Nyakig porfestékes vagyok és zuhanyozni is kell. 4 személy van a cégnél most délután,akik igénybe veszik a tisztálkodást. Mondjuk ki nyíltan,hogy megküzdünk a 2 zuhanyfülkéért. Néha egymás szagával is meg kell birkózni, de ez egy más történet. Szóval felváltva megyünk zuhanyozni. Fűtés hiányában, az amúgy is apróra csökkent nemiszervünk a nem kielégítő fűtésnek hála még apróbbra zsugorodik. Sebaj. Majd zuhanyzás közben kicsit kiold a szelep meg minden és visszakapja régi valóját s fényét. Laza sztorizgatás,majd valaki elkurjantja magát az öltözőben. 12.20 van! Siessünk,mert lekéssük a buszt. A buszmegálló történetesen ha lazázva sétálok,akkor  percre van. Ha sietek,akkor viszont 3-4perc alatt abszolválom. De mivel nem hajt a tatár így nyugodt tempóban mint az öregek, készülök. Szerencsére már az idő is kiengedett és persze "meleg" is van így ennek örömére lazítok ruházatomon. Nem húzok kesztyűt valamint nem veszem fel a sálam és a kötött sapkát. 

Brandy bácsi és Feri bátyánk már előre rohantak, foglalni állóhelyet a buszmegállóba. Én utánuk "sietek". Brandy bácsi nagy pálinkafőző és túlélő kaktuszcsempész. Feri bátyánk pedig hamarosan a nyugdíjasok "örömteli" és unalmas napjait számláló szerszámkészítő mesterember. Velük ütöm el az időt egy óra és egy baseball ütő segítségével, míg jön a busz. Szerencsénkre nincs tele azon személyekkel,akik a vizet kizárólag csak filmekben láttak illetve hallottak olyan személyekről,akik megfürödtek benne és túlélték! Szóval nincs a levegőben átható szag indukálva, így nekünk sem esik nehezünkre a légzés. Hazafelé az ablakon kitekintve, csodálkozom azon,hogy a közel 2 kilométeres autópálya szakaszt vajh még meddig fogják érintetlenül hagyni? Mert már 2 éve készül,csak a különböző gazdasági problémák miatt a kivitelezők folyamat csődbe mennek. Szóval van egy gyönyörű 15 méteres beton és agyagfal a sínek fölé emelve, amit mi nézegetünk idestova 2 éve. Remélhetőleg még az életemben megcsodálhatom, sőt még járhatok is rajt majd busszal vagy személygépjárművel. De egyenlőre mindez csak a Sci-Fi műfaját karcolja alulról. 

A reggeli kiindulási pontomhoz érvén, megnyugodva ám erősen fáradtan arra a következtetésre jutottam,hogyha hazaérek, akkor rögvest betolok valami konkrét élelmiszert arcomba, valamint vénásan mellé küldök egy fél liter kávét. Belépek a lépcsőházba és láss csodát! A lift működik!!! Pedig már mennyire jól elképzeltem,ahogy a kilencedik emelet lépcsőfordulójában először szomjan majd éhen halok. Áthúzták a számításaimat.

 Hazaérvén, a bejárónőm ( mutter ) palacsintával fogad. Pontosabban szól,hogy van palacsinta és egyek! Előkészítem a napilapot,majd magam elé helyezem a palacsintákat és fahéjjal vastagon meghintve, behelyezem pofázmányomba. A nap többi részében a fiaimmal küzdöttem egészen mostanáig. Majd egy másik blogomban kivesézem,hogy mi is voltam én illetve jelenleg ki is vagyok. Addig is mindenkinek nagyon jó olvasást és további szép hétvégét,hetet,havat!

Üdvözlettel SH@M3N alias Sh4m3n alias Shamen