Kedves vagy kedvtelen olvasó!
Az itt elhelyezett írás vagy firkálmány egyszerű lenyomata néha sivár néha mókás életem keresztmetszetének. Néhol erős csúsztatás, indokolatlan pesszimizmus lehetséges így az erre érzékenyek körültekintően kommentáljanak. A többi érdeklődőnek jó szórakozást kívánok!
Szombat reggel..Ó mily csodás nap! Átlagember aki munkával tölti életét, ezen zord időkben a gazdasági emelkedés lejtőjén, kényszeredetten mondhatni nyögvenyelősen hajtja igába fejét. Nagykanizsa, Dél-Nyugati országrészünk egyik szürke városában tettem én is mindezt.
AM 04.40.:
Már megint ez a nyomorék telefonos ébresztő hangja szakítja félbe, duhajkodásom egy amazonnal valahol a fehér homokos tengerpartok közelében. Kinyomom. Ásítok egyet,majd még meghazudtolva önmagam, fordulok a jobb oldalamra és egy picit ahogy az lenni szokott ilyenkor ugye kedves olvasó, ráhúzok egy "kicsit". Persze tudom,hogy muszáj lesz felkelni,de az a pár perc boldog melegség ami körülöleli az embert, felbecsülhetetlen!
AM 05.00.:
Megszólal megint az az idegesítő csipogás. Most már nincs mese, fel kell kelni és kivonszolni elbágyadt testem romjait a fürdőszobába és életet lehelni formásnak sehogyan sem mondható ábrázatomra. Mint egy fess, 3hetes kelkáposzta, olyan az arcom és a hajam. Azt mondják,hogy a hideg víz,hamar a realitás talajára taszítja a polgárt. Tesztelem. A csobogó víz hangja nem csak hallásomban indított el bizonyos folyamatokat,hanem vizelési kényszereim is támadtak, így gyorsan félig vizesen arcon és majdnem vizesen bokában futva közelítettem meg a mellékhelyiséget.
AM 05.14.:
Előző nap, már nem működött a lift így tisztában voltam azzal a ténnyel,hogy iparkodnom kell a lejutással,különben a buszomnak bottal üthetem keréknyomát a helyi buszmegállóban. Magamra aggattam ruházatom minden apró kellékét, de valami belső hang vagy az előzőnapi időjárás jelentés eszembe villantotta,hogy kint a csillagos ég alatt nem lesz tarhonya pirító meleg. Beszaladtam a szobába és a szekrény aljából előhúztam csábosnak nem mondható kárómintás !zöld! kötött sapkám. Nem szép, de hidegben nem flancolunk!
AM 05.20.:
Épségben lejutottam a földszintre. Az akklimatizációs zónában már erősen érezni lehetett,hogy a jegesmedvék hosszú,tömött sorokban baktatnak dél felé egy kis melegért cserébe. Az ajtót kitárva, mély levegőt vettem. Nem kellett volna. Rögtön heveny mondhatni krónikus bronchitisre utaló köhögési roham ejtett hatalmába. Taknyom-nyálam és könnyem, (egyéb testváladékom nem lévén) azonnali hatállyal megindult a Föld középpontja irányába. Rohannom kell!!! 5.23-kor jön a busz de még előtte kell vennem valami hajnali éhségcsillapítót és reggelit,hogy jól induljon a nap. Otthon bekészítettem két Győri Jó Reggelt! kekszet a táskába nehezebb pillanatokra. Szerencsémre a buszmegálló és a pékség valamint lakásom konkrét háromszöget alkot, így szerencsés esetben ha nincs senki kisnyugdíjas előttem,akkor 3-4perc alatt letudom az egészet. Nekilódulok!
AM 05.23.:
Pékséghez érvén, gyanús a csend. Világítás rendben, mozgás a pékségen belül kipipálva. Ablak résnyire nyitva. Gondoltam ha már lassan 6 éve idejárok, akkor nem lesz nagy probléma ha bekopogok. Betti a pékséges arcú lány, szelíden, mosolyogva nyitja az ablakot. - Bocsánat, de technikai okok miatt, ma reggel nem tudok semmi frisset adni. Van még a tegnapi kemény zsemléből, azt féláron. -Köszönöm akkor csak 3 darab 3in1 Nescafe egérszart kérnék.
Megkapom és távozom a pékségtől. Annyi információ azért még volt,hogy a sütő időkapcsolója megbolondult és 1 sütést már elpocsékoltak azaz elégettek. 6.30kor jön a szerelő tehát 7 óránál előbb nem lesz semmi. Át suhanok a Nagy Magyarország emlékmű előtt a fagyott pázsiton, miközben szememet kiégeti a 4 nagy erejű reflektor,mert én barom pont bele kellett néznem! Sebaj.
AM 05.33.:
Gondolkodóba estem. A busz, 5.23-ra van kiírva. Itt meg azt írja a telefonom,hogy 5.33! Nem látok a környékemen senki emberfiát mozogni, csak egy kulturált hosszúhajú férfinek álcázott bokor arcot növesztett illetőt, aki küszködik a béltartalmának teljes elhagyásával az egyik fánál, tőlem nem messze. Indokoltnak láttam,hogy inkább nem leszek szélirányban, nehogy én is a szagok miatt hasonló tettre ragadtassam el magam. Beljebb húzódtam a buszmegálló szélvédett árnyékába. De kérdem én...HOL A BUSZ?!!! Majd mint galaktikus szupernova nyilallt belém a tudat! Szombat révén ma 05.38kor van az ideje! Na akkor még úgy 5 percet álljunk a hidegben. Mínusz 10 fokot mutatott a köztéri zeiger. Éreztem. Nem kell még neki is megmondani,hogy hideg van!
AM 05.42.:
A busz melyre oly áhítozva vártam megérkezik mellém. Ajtó kinyit, majd a farkasordító hideggel karöltve, felszállok az ugyanolyan hideg buszra. Bevillantom a bérletem és lepacsizok sorstársaimmal. Ők is ugyanoda indulnak dolgozni mint jómagam. Hasonlóan kitörő lelkesedéssel és ambícióval. Mozart kolléga, köpcös gyerek. Neki már óvodában is 20dkg töpörtyű volt a jele. Nem kell leírnom szerintem, mindenki előtt megvan a karakter. Dzsordzsó, bátyámék szomszédja 20 éves mondhatni kölyökképű, kicsit hallgatag srác. Ellenben mindkettő szerzet, nagyon jó munkaerők. Leülök a busz végébe, majd ismét egy megvilágosodás! Banyek...szombat lévén, a faluban a bolt sincs nyitva!! Jááááj! Akkor ugrott a reggelim. Igazából van egy kocsmából átalakított mellékhelyiség méretű kisbolt a helyi italmérő egység szomszédságában, de a nyáron végzett felmérésem alapján nem az én pénztárcámhoz igazították az árakat. Mikor éjszakára mentem dolgozni, egy 2.5 literes NoName kóláért és 1db Twix csokoládéért képesek voltak elkérni 650 forintot. Ennyi pénzért már lakodalma ülök a városban! De akkor nem volt mit tenni, kellett a palack meg az energia. Szóval ezen emlékek miatt inkább nem vállaltam be a reggeli vásárlást ezen a szent helyen.
AM 05.55.:
Munkahelyemen az öltözőben szívélyes lábszag dominanciával öltözik Jokka a munkatárs. Minden nap, miután levetkőzi gátlásait és ruházatát, cipőjétől megválva azt kihelyezi az előtérbe,hogy az utána érkező személyek ne haljanak meg gázmérgezésben. Az ember lábszagát már csak a 2 hetes zokni fokozza, valamint a lábkörméről visszakacsintó nagy barnás-sárgás elváltozás, mely körömgombára utal. Szóval átható lábszag mellett folytatom öltözésem. Főnököm azaz parancsolóm már idejekorán autóval érkezett a tett helyszínére. Rosso amolyan náci kiképzőtiszt jellegű ember. Nem szereti,ha valaki csak áll. Mindenkinek minden ponton a munkahelyen, mozgásban kell lennie. Akit úgy talál,hogy épp levegőt szippant bal orrlyukon keresztül,miközben óvatosan megvakarja jobb comb és zacskótartalmának illeszkedési pontjait, azt kegyetlenül leoltja,mint Fleming a tüdőgyulladást.
AM 06.00.:
Móka kezdete. Kicsit álmosan ahogy a kazán is, nekilendülök a napnak. A hidegre való tekintettel kitárom a kazán ajtaját és várom,hogy a helyiséget átjárja a meleg. Kazán hőfoka 127 fok. Mikor becsukom, már "csak" 109. Nem telt el 5 perc a két mozdulat közt. Majd kb ugyanennyi idő után már semmit sem érezni az előbbi melegből. Mozgok,hátha jobb lesz. Nos a cérnakesztyűm,mely azon célt szolgálja,hogy védi kezem a hideg vas behatásaitól, sikeresen hozzáfagyott a szabad ég alól behozott vashoz, melyet az imént markoltam el. Csodás napnak nézek elébe. Sminkelünk arannyal meg Petőfivel és szemet vetünk a beige ( gyk.: bézs ) porfestékre, majd miután kellemesen összekoszoltuk magunkat, 9.00-kor távozunk reggelizni. Távoznánk. Mert ugye mint előbb írtam, reggeli ohne. Elfogyasztom a két csomag kekszet,majd utána öblítek egy egérszaros kávéval. Olyan placebo hatása van kicsit. Azzal ámítom magam,hogy kávét iszom. Pedig nem! Ez csak cikória némi illóanyaggal felturbózva. Mindegy. Leért és a meleg átjárja belsőm. Jólesik!
Munkahelyemről annyit közölnék csak,hogy Nagykanizsához nem messze a szomszédos megye határainál elterülő faluban van. Forgalmas főutcáját ( néha keresztben ) , kamionok sokasága metszi. Cégünk különböző bútoripari kellékanyagokat gyárt ( fém ). Itt dolgozom,mint porfestő ( szinterező ). Google jó barát,majd ott megtalálja mindenki,hogy mégis mi ez amit én tulajdonkép csinálok.
PM 12:00.:
Lejárt a mandátumunk. Hétvégén "csak" 6 órában dolgozunk, mivel a többi időt hét közben már ledolgozzuk. Takarítás után, Rosso körbenézett még egyszer,hogy valóban minden a helyén van-e illetve mindenki megtett-e mindent a zavartalan pihenés érdekében. Pár hiányosságra felhívta figyelmem, majd távozott. -Itt rend lesz! szólt a nagymama és berúgta a kutyaszart az ágy alá! Hasonló dolgot produkáltam én is. 12.40kor megy a busz. Nyakig porfestékes vagyok és zuhanyozni is kell. 4 személy van a cégnél most délután,akik igénybe veszik a tisztálkodást. Mondjuk ki nyíltan,hogy megküzdünk a 2 zuhanyfülkéért. Néha egymás szagával is meg kell birkózni, de ez egy más történet. Szóval felváltva megyünk zuhanyozni. Fűtés hiányában, az amúgy is apróra csökkent nemiszervünk a nem kielégítő fűtésnek hála még apróbbra zsugorodik. Sebaj. Majd zuhanyzás közben kicsit kiold a szelep meg minden és visszakapja régi valóját s fényét. Laza sztorizgatás,majd valaki elkurjantja magát az öltözőben. 12.20 van! Siessünk,mert lekéssük a buszt. A buszmegálló történetesen ha lazázva sétálok,akkor percre van. Ha sietek,akkor viszont 3-4perc alatt abszolválom. De mivel nem hajt a tatár így nyugodt tempóban mint az öregek, készülök. Szerencsére már az idő is kiengedett és persze "meleg" is van így ennek örömére lazítok ruházatomon. Nem húzok kesztyűt valamint nem veszem fel a sálam és a kötött sapkát.
Brandy bácsi és Feri bátyánk már előre rohantak, foglalni állóhelyet a buszmegállóba. Én utánuk "sietek". Brandy bácsi nagy pálinkafőző és túlélő kaktuszcsempész. Feri bátyánk pedig hamarosan a nyugdíjasok "örömteli" és unalmas napjait számláló szerszámkészítő mesterember. Velük ütöm el az időt egy óra és egy baseball ütő segítségével, míg jön a busz. Szerencsénkre nincs tele azon személyekkel,akik a vizet kizárólag csak filmekben láttak illetve hallottak olyan személyekről,akik megfürödtek benne és túlélték! Szóval nincs a levegőben átható szag indukálva, így nekünk sem esik nehezünkre a légzés. Hazafelé az ablakon kitekintve, csodálkozom azon,hogy a közel 2 kilométeres autópálya szakaszt vajh még meddig fogják érintetlenül hagyni? Mert már 2 éve készül,csak a különböző gazdasági problémák miatt a kivitelezők folyamat csődbe mennek. Szóval van egy gyönyörű 15 méteres beton és agyagfal a sínek fölé emelve, amit mi nézegetünk idestova 2 éve. Remélhetőleg még az életemben megcsodálhatom, sőt még járhatok is rajt majd busszal vagy személygépjárművel. De egyenlőre mindez csak a Sci-Fi műfaját karcolja alulról.
A reggeli kiindulási pontomhoz érvén, megnyugodva ám erősen fáradtan arra a következtetésre jutottam,hogyha hazaérek, akkor rögvest betolok valami konkrét élelmiszert arcomba, valamint vénásan mellé küldök egy fél liter kávét. Belépek a lépcsőházba és láss csodát! A lift működik!!! Pedig már mennyire jól elképzeltem,ahogy a kilencedik emelet lépcsőfordulójában először szomjan majd éhen halok. Áthúzták a számításaimat.
Hazaérvén, a bejárónőm ( mutter ) palacsintával fogad. Pontosabban szól,hogy van palacsinta és egyek! Előkészítem a napilapot,majd magam elé helyezem a palacsintákat és fahéjjal vastagon meghintve, behelyezem pofázmányomba. A nap többi részében a fiaimmal küzdöttem egészen mostanáig. Majd egy másik blogomban kivesézem,hogy mi is voltam én illetve jelenleg ki is vagyok. Addig is mindenkinek nagyon jó olvasást és további szép hétvégét,hetet,havat!
Üdvözlettel SH@M3N alias Sh4m3n alias Shamen
